A kisgyermek még mielőtt írni-olvasni tudna már érintőképernyőn navigál, szimbólumok, képek mentén talál rá a kedvenc meséjére, zenéjére a Youtube-on, vagy a kedvenc játékára. Ösztönösen feltalálja magát a laptopok, tabletek, okostelefonok világában, anyanyelvi szinten használja az internetet. Tehát jogosan merülhet fel a kérdés minden szülőben, hogy mégis mit tudna ő tenni? Igen is sok mindent, mert akárhány éves is a gyerek, a felelősség akkor is a tied, a szülőé: a szülő kell biztonságosabbá tegye a gyermek számára a weboldalak, blogok, játékok, chat aplikációk, és „ismerősök” sokszor árnyékos világát. De mégis hogyan?
Nyisd ki az ajtót!
Olykor a szülő puszta jelenléte is sokat segít, ezért elsőként fontos lenne kinyitni az ajtót. Szó szerint! Figyelj oda arra, hogy a gyermek
lehetőleg ne internetezzen csukott ajtónál, elszigetelve tőletek.
A legjobb az, ha bevezetitek minél hamarabb, hogy amikor netezni szeretne, menjen a nappaliba, vagy üljön mellétek a kanapéra, miközben tévéztek, vagy az ebédlőben olvasgasson, játszon, chateljen, miközben például készül az ebéd.
A csukott ajtó amellett, hogy fizikai határt képez köztetek, még tudat alatt is azt az érzetet erősítheti a gyermekben, hogy egyedül van, és nincs akivel megossza az online tapasztaltakat. Lehet, hogy valami megzavarja böngészés, chatelés közben, olyan tartalomba botlik, ami felzaklatja: megtörténhet, hogy bár ő nyitott lenne megosztani veled ezt a dolgot, az ajtó megakadályozza, inkább nem megy ki, hozzád, egyedül próbálja megoldani a problémát, ami nem minden esetben jelent gondot, viszont olyan széles skálán mozog az online őt érhető bántalmazások skálája, hogy jobb, ha állandó készenlétben vagy. Amellett, hogy jelenléteddel a segítségkérésre ösztönzöd, ha erre szüksége van, lehet, hogy már az is, ha csak a konyhából odapillantasz, elmész mellette, mögötte, elbátortalanítja, ha esetleg nem neki való tartalmakat böngészne. Arról nem is beszélve, hogy egy nyitott ajtó lehetővé teszi, hogy te is jobban ráfigyelj: látod, hallod a reakcióit például chatelés közben, észreveheted, ha hirtelen ingerültté, idegessé válik, és egy egyszerű „történt valami gond?” kérdéssel rögtön a probléma észlelésekor kommunikációs hidat képezhetsz köztetek. Lehet nagy kihívásnak tűnik, mert a gyermekek már szinte összenőttek a digitális eszközeikkel, vinnék és viszik is magukkal mindenhová, de érdemes megpróbálni, hogy megszokja, hogy veletek egy térben internetezzen. Fontos, hogy ne korlátozd olyan szinten, hogy az lázadásba forduljon át, viszont el kell beszélgetni vele ennek a fontosságáról, hogy miért is szeretnéd, hogy a közeledben legyen. Ha kiskorától kezdve ilyen szabályokkal játszotok, teljesen természetessé válik tinédzserkorára, arról nem is beszélve, hogy az elektronikai cikkek amúgy is zavarják az éjszakai pihenést: újabb érv, miért lenne érdemes kiiktatni a szobájából.
Tipp: kinevezhettek egy multimédia-sarkot a lakásban, ahol a telefonnak, a laptopnak, tabletnek készíthettek közösen helyet, alakítsatok ki egy kényelmes környezetet, de mindenképp olyan helyen ahol a család együtt van, ahol ti is napközben a legtöbbet mozogtok, hogy a közeletekben legyen a gyermek minden kütyüjével együtt.
Mágneserővel bír egy ilyen sarok kialakításánál egy puff, amit vásárolhattok, varrhattok is akár, fel lehet dobni közösségi oldalak logóivall, elhelyezhettek a sarokban egy mobiltartót, tablettartót, ahová le lehet tenni a telefont hazaérezéskor. A fő, hogy kényelmes, vonzó legyen a gyermeknek, legyen szem előtt, és a beiktatását ne úgy vezesd fel, hogy azt szigorításként élje meg, indokold meg neki, miért gondoltad, hogy jó ötlet lenne akár közösen is elkészíteni egy ilyen pontot a lakásban. A multimédia-sarok használatát ne kötelezd, ne erőltesd, mert ellenkező hatást is kiválthatsz vele. Az a jó, ha minél kisebb korban kezditek el a gyermeket arra ösztönözni, hogy a telefonjával, tabletjével nem kell elrejtőzni a lakásban, a szobájában.
Beszélgess vele!
Nagyon fontos, hogy beszéljetek arról, hogy az interneten milyen veszélyek lehetnek, és akkor ő is megérti, miért akarod, hogy ne egyedül, zárt ajtóknál internetezzen:
hogy tudj neki segíteni, ha erre szüksége van, és hogy megmutathassa neked például, ha valami nagyon vicces dolgot, humoros videót talált a neten.
Jó elmondani előre, természetesen a korának megfelelő szinten, hogy adott helyzetben mi a helyes reakció: hogy mondja el, ha az ismerősei zaklatják, róla posztolgatnak, nevetségessé teszik a neten, vagy visszaélnek fotóival, személyes adataival. Fontos elmondani neki, hogy mindenképp szóljon, ha olyan dolog történik vele online, ami kényelmetlen, zavaró, ha olyasmivel találkozik az interneten, amire nem számított, esetleg felzaklatta. Hallania kell a szülőtől azt is, hogy nem szabad senkivel személyes információkat megosztani, mert a közösségi oldalakon, játékoldalakon sok az ártó szándékú ember, az álprofil mögé bújt bűnöző, vagy olyan személy, aki a zaklatója lehet. Azt is kell hallja tőled, hogy nem szabad lakcímmel, iskolával, délutáni programmal, a család anyagi helyzetével kapcsolatos kérdésekre válaszolni, mert ezek alapján az információk alapján kiszolgáltatottá válhat a család a bűnözőknek, tehát ahogy ilyesmit tapasztal rögtön mutassa meg a beszélgetést: a gyanús személyeket tiltani kell, és a kapcsolatot teljes mértékben megszakítani a potenciális zaklatóval. Nem szabad továbbá képet küldeni, mert az internet körforgásába bekerülő képek el nem tűntethetőek soha nyomtalanul, és nem tudhatjuk azt sem teljesen biztosan, hogy a chat másik oldalán lévő személy miért is szeretne rólunk információt, képeket. Még akkor is veszélyes lehet ez, ha megbízunk beszélgetőpartnerünkben, barátunknak tekintjük: soha ne tegyünk, küldjünk olyat online, amivel megzsarolhatnak később. Hangsúlyozzuk ki, hogy a szülők tudta nélkül bármilyen ismeretlennel találkozni szigorúan tilos, ha bárki találkozót kezdeményez föltétlen beszéljétek meg, tudj róla, nézzétek meg a profilját, és egyedül ne engedd interneten megismert gyerekekkel, fiatalokkal találkozni, mindig ösztönözd arra, ha valakivel találkozna mindenképp szóljon neked, mindenképp tudj róla, és ez alapján majd eldöntitek a további lépéseket.
Tipp: Készítsetek a beszélgetések főbb szabályairól egy szerződést, akár kézzel is, közösen, amit majd ki lehet tenni a nappali falára, vagy a multimédia-sarokba, és aláírhatja minden családtag. Jó kis játék, s majd később akárhányszor rápillant a gyermeked, eszébe jut az egyezségetek, és ez könnyebbé teszi számára akár a segítségkérést, akár, hogy inkább elkerülje a nem neki szóló tartalmakat (használhatjátok a lenti alapot is, ha a képre kattintasz és kinagyítva megjelenik egyszerű jobb klikkel le tudod menteni, ki tudod nyomtatni).
Néhány ötlet, hogy például mi kerülhetne ebbe a szerződésbe:
– Ha bármilyen közösségi oldalra, vagy más online platformra regisztrálok, előtte szólok a szüleimnek.
– Rögtön szólok a szüleimnek, amint számomra kényelmetlen, kellemetlen dologgal találkozom az interneten. Ugyanezt teszem abban az esetben, ha bántanak, gúnyolnak kortársaim a közösségi oldalakon, vagy bármilyen módon, bárki zaklatni kezd.
– Soha nem egyeztetek találkát online ismerőseimmel anélkül, hogy a szüleim engedélyét kérném erre.
– A szüleimmel mindig egyeztetek arról, hogy milyen képeket, milyen tartalmakat osztok meg (magamról, vagy másról), és ha ők ezt nem találják jó ötletnek inkább nem osztom meg.
– A szüleimnek megengedem, hogy az általuk szükségesnek tartott biztonsági intézkedéseket, beállításokat végrehajtsák készülékeimen.
– Én nem válaszolok egy olyan üzenetre sem, ami kényelmetlen, kínos, nem oda illő tartalommal bír. Ilyen helyzetben mindig szólok a szüleimnek, és együtt teszünk lépéseket, hogy megoldjuk a problémát.
– Mindig egyeztetek a szüleimmel arról, hogy a nap folyamán pontosan hány órát, és mikor lehetek online. Ez érvényes a mobilomon történő internethasználatra is.
– Soha nem adom meg a jelszavamat, vagy más fontos információmat senkinek, még a legjobb barátaimnak sem. A szüleim ezalól kivételek lehetnek.
– Mindig leellenőrizzük a szüleimmel, mielőtt letöltenék és instalálnék bármilyen aplikációt, vagy programot, ami rongálhatja a számítógépemet, tabletemet, telefonomat, vagy veszélyeztetheti a családom online adatainak biztonságát.
– Ha gyanús dolgot észlelek, valaki túl sok információt kér tőlem, olyan dolgokat kérdez, ami zavaró, vagy a családommal, anyagi helyzetünkkel, lakcímünkkel, iskolámmal kapcsolatos, rögtön szólok a szüleimnek.
– Igyekszem mindig jó és felelős online felhasználó lenni, soha nem teszek olyat, ami másokat veszélybe sodorhat, vagy ami törvénybe ütközik.
– Segíteni fogok a szüleimnek, hogy megértsék az internethasználat előnyeit, mutatok nekik hasznos oldalakat, amit esetleg nem ismernek, kisegítem őket, ha elakadnak valami olyan területen, amit én ismerek.
El is készítettünk nektek egy változatot a fenti szabályokkal, amit akár ki is nyomtathattok:
Tájékozódj, figyelj és tégy lépéseket!
Nagyon fontos, hogy olvass a témában, érdemes egy kicsit annak is utánanézni, melyek a konkrét online bántalmazási formák, aminek áldozata lehet gyermeked (flaming/kommentháború, befeketítés, zaklatás, sexting, kibeszélés, kiközösítés, személyiséglopás, átverés), ezeknek az információknak ismeretében, beszélgetésekkel fel tudod készíteni őt arra az esetre, ha ilyesmivel találkozik, tudatában legyen annak, hogy nem normális dologról van szó: nem normális ha valakit gúnyolnak nyilvános internetes fórumon, kommentben, nem természetes, ha fotókat, információkat kérnek, vagy zsarolnak, és még sorolhatnánk.
Nem árt arra is kitérni, hogy sokszor a barátaink azok, akik bántalmazók lesznek,
nem szabad olyasmit megosztani még velük sem, amivel később bárki is visszaélhet.
Amellett, hogy olvasol, tájékozódsz, beszélgettek, minden egyes pillanatban figyeld, mert viselkedésével sok mindent elárulhat.
Ha például észreveszed, hogy megváltoztak az internetezési szokásai, például kevesebbet netezik, bezárkózik a szobájába, becsukja mégis az ajtót netezés közben, esetleg ingerült, ideges lesz miután belép Facebook- vagy más közösségi oldala fiókjába,
nem barátkozik már szívesen, elzárkózik, negatív gondolatai vannak saját magáról, elhanyagolja az addigi szabadidős tevékenységeit, akkor érdemes komolyabb beszélgetést kezdeményezni, bíztatni, hogy mondja el, mi a problémája. Erős jelző értékkel bír, ha hirtelen tanulmányi eredményei romolnak, esetleg
letörli a Facebook profilját.
Ilyenkor nem kizárt, hogy zaklatója van, online bántalmazás áldozata.
Ha kiderült, elmondja neked, hogy mi a probléma, akkor tegyetek lépéseket a megoldás érdekében:
-
Készítsetek képernyőképeket a zavaró, zaklató tartalomról (chatbeszélgetésről, kommentekről, képekről, posztokról).
-
Nézzétek meg, ki a bántalmazó, rögzítsétek az elérhető adatait (képernyőképekkel páldául), majd rögtön szakítsátok meg a kapcsolatot az illetővel (letiltással, jelentéssel, kitörléssel a listáról).
-
Ha kiderül, hogy a bántalmazó iskolatárs, osztálytárs, akkor fordulj az intézmény vezetőségéhez, hogy segítsenek megoldani a problémát, még mielőtt jobban elfajulnak a dolgok.
-
Ha már súlyos a probléma, zaklatás, szexuális zaklatás, tényleges fenyegetés történik, akkor rendőrséghez kell fordulni.
-
Nagyon fontos a megelőzés, elővigyázatosság. Folyamatosan beszélj a gyermekeddel arról, hogy ismeretleneket semmiképp se fogadjon el a közösségi oldalakon, mert ha egy ártó szándékú, álprofil mögé bújt zaklatóval van dolgotok, akkor nehéz lesz kideríteni ki is az illető, így a törvény előtti felelősségre vonása is elmaradhat.
