A csíkjenőfalvi Júliát növére és családja neveli évek óta. Ők igyekeznek megadni mindazt, amiről Júlia kiskorában is álmodott: meleg otthont, gondoskodást, megértést, szeretetet, odafigyelést. Júlia háláját levelében is kifejezi, hiszen nemcsak magára, de azt őt körülvevő emberekre is gondol, amikor ajándékozásról van szó.
Júlia kérése az Angyalhoz: „Kedves Angyal! Én az idén is nagyon sok jót, kedvességet, örömet és számtalan jóságot kaptam. Annak ellenére, hogy én nem voltam túl jó és nem tettem meg mindent, amit kértek, szófogadatlan voltam és amit elvártak tőlem, nem teljesítettem. A sok jóságért, megértésért, türelemért nagyon hálás vagyok. Ám – természetesen, ha közeleg az Ünnep és mindenki ajándékokról beszél, nekem is eszembe jut egy-két dolog, amit szeretnék, ha még idén megvalósulna… Régen megtanítottak, hogy kérni csak úgy szabad, ha az ember hajlandó valamit áldozni. Ezért nemcsak magamnak kérnék ajándékot, hanem Gabicinek, aki egy konyhatündér, kreatív és mindenben eredményes és mérhetetlenül segítőkész. Neki szeretnék kérni egy receptes könyvet (szakácskönyv). Barbi örömteli, vidám természetű és a rosszkedvedet szemperc alatt elűzi egyetlen szavával, ezért kérnék neki egy jó nagy tábla csokit. És én kérnék két tábla csokit a testvéremnek a türelméért, jóságáért, bár tudom, hogy ennél sokkal többet érdemel. Magamnak egy fülhallgatót. Előre is köszönöm szépen, és tudom, hogy Angyalnak lenni nem könnyű dolog. És megértem, ha sok más kérés prioritást élvez. Ellenben, ha van mód rá, boldog lennék, ha apró-cseprő kéréskéim meghallgatásra találhatnának. Utóirat: örülnék, ha meglátogatnál. Szeretettel: Júlia (16)”